Az álom.

Az éjszaka puha sötétje belepett mindent,

a jövő semmivé vált a ma meg ott lóg a kilincsen.
Egy üres szobában fekszel egyedül,

az idő is megállt nem repül.

Nincs melletted senki,

becsapott, megcsalt mindenki
s te már nem bírod tovább,
erőd is elhagyott és a semmi sincs már,
csak a kín, a gyötrelem
hisz minden, de minden elveszett
s az nem jön kit vártál
a legjobb lenne ha meghalnál...
de félsz is, hisz dolgod van itt
mert élnek még szeretteid
s valamit adni szeretnél nekik,
de már te sem tudod mit
és csak futsz
rohansz az éjszakában
egy hang szól egyfolytában:
Kérsz még?
S te hangosan kiáltod!
Segítség! Segítség!