Egyedül ülök,
egy elhagyott udvaron,
magányos vagyok
magányos nagyon.
Sötétség vesz körül,
csak két szempár ragyog rám,
hogy mi vár ezután,
elárulja talán.
Két árva szempár,
mélabús csillogó,
gazdája egy szomorú, éjfekete holló.
Sötét árnyékából
süt ragyog a szeme,
félek, hogy megigéz,
úgy méreget vele.
Olyan ártatlan,
és annyira árva,
de ha érezné tudná,
én árvább vagyok nála.
Nem értek az irásokhoz, olvasni is jobban tudom a képeket, de ez a pár sor nagyon tetszik, s mivel nem értek hozzá, ezért ne is vedd komolyan amit ide firkálok. Szerintem írj még ilyeneket mert szép
VálaszTörlés