Idézetek - sorozatgyilkosoktól.

"Én nem bántani akartam őket, csak megölni."

"Megerőszakoltam és megöltem. Ezután kidobtuk a testet az autóból. Ennyi."

"Mi, sorozatgyilkosok vagyunk a fiaitok, mi vagyunk a férjeitek, ott vagyunk mindenütt..."

„Azt hiszem, több személyiségem van. Nem szeretem bántani az embereket, de néha olyat teszek, aminek nem vagyok tudatában…”

"Ha az ember pisztolyt fog valakire csak rajta áll, hogy elveszi-e a másik életét vagy sem."

"A természet tévedése vagyok, egy vadállat."

"Azt hiszem, abba akartam hagyni, mert ez a saját pusztításomat is jelentette..."

„Nem szeretek különösebben élni. De meghalni sem szeretnék. Minden közömbös számomra.”

"Ha meglátok egy csinos nőt az utcán, egyik részem szeretne vele beszélgetni, randevúra hívni. A másik pedig elcsodálkozik, vajon hogyan nézne ki a feje egy karón."

"Nézz le rám, egy őrültet fogsz látni. Nézz fel rám, az uradat fogod látni. Nézz a szemembe, és meglátod önmagad."

"Bár abba tudtam volna hagyni, de nem ment. Nem volt semmi más izgalom, vagy boldogság az életemben."

"Nem hiszek az emberekben, Istenben vagy a Gonoszban. Gyűlölöm az embereket magammal együtt."

Csak pár mondat olyanoktól, akik több ember életét elvették. Mi járhatott a fejükben? Mire gondolhattak? Hogy nőhettek fel? Elképzelni sem tudom...vagy mégis? Lehet benne élvezet? Lehet, elismerem. Az áldozatok arca, a vér illata...igen.