Csak veled alszom és veled ébredek,látom az arcod, s az egész csak képzelet.
Homályos kép a sűrű ködben,
sötét árny az éjeli fényben.
Alakod előttem lassan messze tűnik,
látom ahogy itt hagysz, egyedül a sírig.
Elmúlt az éj, de az én csillagom ragyog,
meghaltam bár, de még veled vagyok.
Nem látsz engem, én követlek téged,
nézem mit teszel, s így lesz ez végleg.
Mikor nyugtot hagyok elalszol végre,
de az álmod nem lehet nyugodt,
soha nem lesz vége.
Azt mondod majd: megöltem egy lányt,
de csak te halsz meg belül, én kísértek tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése