Egy átlagos délutáni összejövetellel kezdődött el az egész,
Amikor hazamentél én elindultam utánad,
Amikor felértem te már az ajtóban vártál
s amikor a szemedbe néztem valami furcsát éreztem,tudtam....
Emlékszem még rá ahogyan először csókoltál,
gyönyörű pillanat volt,elfedni nem tudnám.
Még ma is bennem él,ahogyan először öleltél
fülembe súgtad szeretni fogsz örökkön örökké.
Csak te meg én együtt éljünk boldogan
és így lesz szép az élet így lesz boldogabb.
Csak te meg én együtt éljünk boldogan
és így lesz szép az élet így lesz boldogabb.
Kis idő múlva már szerettük egymást,
de sajnos az utunk szét vált.
El kellett engedjelek,azt hittem már felejtelek.
Múltak a hónapok,az évek
minden nap csak az Istent kértem
hozzon vissza téged legyen úgy mint régen.
Egy szomorú délután megláttalak ,
boldog voltam szívem megdobbant.
Oda jöttél és azt mondtad:
Találkozunk-e majd holnap?
Leírhatatlan az mennyire boldog voltam abban a pillanatban
éreztem, hogy visszakaptalak.
2005.december 18.a
megtört a jég újra karomba zárhattalak
újra elmondhattam azt mennyire szeretlek én téged
éreztem,hogy ez most más lesz mint régen
mert tudtam hogy nekem más lány már nem kell,
te vagy aki kell te vagy az életem szerelme.
Arra kérlek örökké maradj velem
én boldoggá teszem az életed.
Azóta eltelt egy év egyre jobban szeretlek
és sok dolgon keresztül mentem veled
azt szeretném,hogy soha ne legyen vége,
szeretlek téged örökkön örökké Édes.
_________________________________________
A zene nyálas, de a szöveget be tudom helyettesíteni. Csak reménykedek. De minek? Gyerekesen és naivan viselkedek. Hülyeségeken gondolkozom. Sose lesz úgy, ahogy én szeretném.
Sose.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése