Egy fájó, őszinte levél.

Kedves N.A.!
[ tudom, hogy elolvasod : ) ]

Tudod, mit csinálsz? :D Úgy viselkedsz, mintha bármiféle veszélyt is jelentenék, ami számomra teljesen abszurdum. Csak egy percre lépj ki gondolataid bűvköréből és nézd kívülről a dolgokat: Velem sosem járt, nem is fog. Számára semmit sem jelentettem, soha. Veled már több hónapja jár, szeret, érzelmeket váltottál ki belőle és (szerintem) kötődik hozzád. Csak gondolj bele..én egy 14 éves (jó, 5-6 nap múlva 15, nem számít) lány vagyok, akinek teljesen mások az erkölcsi normái, iszik, dohányzik, a szájában van 2 vas, a fülében pedig 2db 22centis lyuk :D Te pedig egy 19 éves lány, aki csinos, természetes (nekem pont nem az esetem. Igen, mert nekem olyan is van :D Több barátnőm volt mint barátom, hoppá.), lassan felnőtt nő, hasonló az ízlésetek, de nem ismerlek., így nem mondhatok véleményt, nincs jogom hozzá. Ő ismer és szeret és ezt bármennyire nem látszik, tiszteletben tartom. Sajnálom a dolgot, mert elcsesztem, nagyon. De ki vagyok én, hogy bármiben akadályozzam? :D Senki. Így van. Szerintem nem említette, de nekem lassan 3 hónapja van barátom. Igen, van és vele is úgy bánok, mint egy kapcaronggyal, pedig nem érdemli meg. Ilyen a természetem, sajnálom. Akit megszeretek/kezdek megszeretni, azt próbálom mindenféle módon ellökni magamtól. Hát ez Nála sikerült. Sikerült és nem számítottam rá. Bánom? Lehet. Fáj? Nagyon. De ezek a dolgok egy cseppet sem számítanak. Sosem voltam része az életének, de Te az vagy, úgyhogy megnyugodhatsz.

Becsüld meg.
Sophie.