Pages

2010/04/20

Tik, tak...

Mikor fáj lélegezni, mikor megöl a csend...
csak az óra kattogása hallatszik szüntelen.
Tik, tak.. az idő gyorsan pereg
míg egy élet szűnik meg csendesen.
Mikor meghal a valóság képzete,
S rádöbbenünk, hogy a lét mégse végtelen.
Zokszó nélkül fogadjuk el a végzetet,
látjuk a könnyek közt elsorvadó életet.
Mikor rájövök, hogy vesztettem...
Hiábavalóan, néma sikollyal szerettem.
Egy illúzió reményében örökkön szenvedtem...
De a Halállal táncot járni többé lehetetlen.
Üdv új barátom, egykori ellenségem!
Már sokat gondoltam rád, s megbékéltem.
Vigyél magaddal az Üresség földjére,
s formálj engem az álmok képére!
Ölj meg, gyere! Mire vársz?
Megrendít lelkemben a kietlen táj?
Kopár föld, jeges levegő, halott fák...
Ugye nem erre számítottál?
Tik, tak... az idő gyorsan pereg,
s egy lélek újra álomba szendereg...

1 megjegyzés: