Pages

2010/05/23

Hm.


Egy nap még öleltek, de mára már látom, hogy hiába minden.
Mi már soha többé nem hallhatjuk szívünk dallamát.
...Úgy bújnék hozzád nagyon.
Elveszett álom, csak ez maradt.
Keresem a tegnapot, mi talán nem is volt, elveszett álom, mi hazug volt.

Mivé lett a tegnapunk?

Talán egyszer boldog leszel...csak annyit kérek, hogy ne felejts el.

És tudod mit? Már nem érdekel. Hozzászoktam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése