pent a földre, keveredve az édes vér sikolyával...érezte, ahogy a penge lassan elhagyja a testét, lassan, meghosszabbítva a szenvedést. Ott állt előtte gyilkosa, hosszú szőke haja bemocskolódott a vértől, szürke szemei diadalittasan figyelték, hogy hagyja el a testet az élet. Élvezte minden másodpercét, pedig tudta, ha Ő meghal, utána kell mennie. Közelebb ment áldozatához, az illata megrészegítette. Végigsimított remegő testén, érezte szíve utolsó dobbanásait. Mélyen a szemébe nézett, megfogta a kezét és megcsókolta. Ajkára rátapadt a forró nedű, átélte a kéjt, a győzelem mámoros gyöngédségét. Megtette, amit már oly rég meg kellett volna tennie: Véget vetett saját szenvedéseinek. A penge lehullt a porba, a lány felnézett gyilkosára és azt mondta: Köszönöm, Sophie. A két test újra eggyé vált...az utolsó szívverés...az utolsó lélegzet...a teljes szabadság...Plátói szerelem...Valóság.
már terveztem, hogy írok most jutottam el idáig, nem rég találtam ide. nagyon tetszik a blogod. sokszor hatással van rám. nem jó vagy rossz, csak hatás. szeretem azt ahogy írsz és szeretem ahogy apró részletek átszűrődnek Belőled az írásokon keresztül.
VálaszTörlésleila
Kedves Leila!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, igyekszem igényes írásokat publikálni.