ya, mielőtt elküldött, adott egy papírdarabot, rajta egy cím és semmi más. Azt mondta: Ott várnak. Jó helyed lesz és tisztességet tanulsz. Még utoljára rápillantottam az épületre és elindultam.Róttam az utcákat, néztem az embereket, de nem láttam köztük különbséget. Mind ugyanolyanok, mind saját céllal, melyet mások találtak ki nekik. Már esteledett, a Nap lassan nyugovóra tért, mikor valaki utánam kiáltott. Megfordultam, egy szajha ült a bordélyház ablakában, nem lehetett több 17 évesnél. Hosszú, szőke haj keretezte az arcát, szemei reménytelien csillogtak a megjátszott boldogságot hajszolva. Beléptem, s egy szintén fiatal, vörös hajú lány az egyik szobára mutatott. Kinyitottam az ajtót és minden elsötétült...
...bódító illatokkal telt meg a levegő, a legkülönfélébb pomádék, olajok és púderek esszenciája ragyogta körbe a teret. Mind különleges volt és észveszejtő. Amint megéreztem, megjelentek előttem a szívemnek kedves illúziók... a kora tavaszi madárfütty, a bimbózó kert varázsa, a tél je
ges keménysége, a dohányfüst érces illata, lágy lengése...mámorban úszó percek teltek el, olyan valószerűtlen volt a kép és mégis olyan gyönyörű, hogy kis híján nevetéssel keveredett sírásban törtem ki. Hirtelen megéreztem valamit...valami mást, valami felfoghatatlant. Csukott szemmel is akadálytalanul közeledtem felé, még, még, kell ez az illat, be akarok telni vele és soha el nem engedni...mohón beleszippantottam a levegőbe, éreztem, hogy közel vagyok hozzá, csak pár lépés és az enyém lesz, igen, akarom...és elértem. Lassan kinyitottam a szemem, láttam, hogy zokog. Az életéért rimánkodott keserveresen. Végigsimítottam meztelen testén, elöntött a vágy és a kéj forrósága...örökké az enyémnek akartam tudni, érezni akartam minden négyzetcentiméterét...megcsókoltam a nyakát, körmeim belemélyesztetem hideg bőrébe, a vér illata megrészegített, tudtam, hogy nincs megállás...folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése