Régebben a blogomon rajta volt a lejátszási listán, Ő meghallgatta, átírta, nem tetszett. Úgy éreztem, nincs benne az az élet, ami egy igazi zongorában megvan. Tévedtem, benne volt. Ő maga. Vagy olyasmi. (úgyis ki fogsz oktatni, hogy nem így volt :])Mai napig nem bírom meghallgatni, pedig minden más rá emlékeztető dolognál megszűntek a "reakcióim". És ez bosszant.
Egyik lány a szobából gitározni tanul, mindenfélét próbálgat, köztük ezt a dalt is. Teljesen mindegy, mennyire figyelek a külvilágra, mennyire hasonlít a dallam, de ideges leszek.
Másik szobatársnőm pont akkor kezdte el hallgatni, mikor az aktuális párom ölében voltam egy veszekedésünk után. Azonnal otthagytam Őket.
És még sorolhatnám :]
Ránk találnak majd a végtelen álmok...
A múlt még most is fáj belül...
Megbántam minden bűnömet...
Az ég is megváltozott...
Minden pillanat egy valós álom...
Vége :]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése