Hiányérzet.

Élni a megszokott kis életet, játszani, nevetni... összekovácsolódni a többiekkel, igen, egy csapat vagyunk, gyerünk... minden egyes nap ugyanaz a rutin. Otthon vita, veszekedés, gyereksírás..."már nem bírom tovább." És mikor újra minden jónak tűnik, megrészegít a pillanat, egy rég elfeledett emlék újraéled. És mégis, valami nem ugyanaz, valami hiányzik...

De mi?

Elkezdesz töprengeni...bármi lehet. Akármi. Egy csók, egy ölelés, egy őszinte érzelem, biztonság, hűségérzet, szex...a lista végtelen. Leírhatod egy lapra, kipróbálhatod, kihúzhatod és folytathatod ezt örökké. Keresheted, ameddig akarod. Vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, akkor akár bele is őrülhetsz, mert a folyamatos csalódottság kikészít. Hogy nem vagy elég jó, mert nem leled a megoldást. Ha igen, akkor utána mi lesz? Megnyugszol? Mi változik? Lehet sok minden, csak én nem látom.

És ha nem keresed?
Ha egyszerűen hátradőlsz a fűben, kitisztítod az agyad és élvezed a pillanatot? A nyugalmat, hogy semmiféle gond nem terheli a vállad, szabad vagy és átveszed a környezet szépségét? Vagy akármi. Egy saját módszer arra, hogy újrakezdhess mindent, belül. Vagy amit akarsz.

Taszíts el mindenkit,
Halmozd a hibáid,
Sajnáld az életet,
Dobd el a képeket.
A látszat semmit sem ér,
Felfal a vak remény,
S nem marad más,
Csak az üldözött boldogság...

akkoris szeretlek.