Tik, tak...

Mikor fáj lélegezni, mikor megöl a csend...

csak az óra kattogása hallatszik szüntelen.

Tik, tak.. az idő gyorsan pereg

míg egy élet szűnik meg csendesen.

Mikor meghal a valóság képzete,

S rádöbbenünk, hogy a lét mégse végtelen.

Zokszó nélkül fogadjuk el a végzetet,

látjuk a könnyek közt elsorvadó életet.

Mikor rájövök, hogy vesztettem...

Hiábavalóan, néma sikollyal szerettem.

Egy illúzió reményében örökkön szenvedtem...

De a Halállal táncot járni többé lehetetlen.

Üdv új barátom, egykori ellenségem!

Már sokat gondoltam rád, s megbékéltem.

Vigyél magaddal az Üresség földjére,

s formálj engem az álmok képére!

Ölj meg, gyere! Mire vársz?

Megrendít lelkemben a kietlen táj?

Kopár föld, jeges levegő, halott fák...

Ugye nem erre számítottál?

Tik, tak... az idő gyorsan pereg,

s egy lélek újra álomba szendereg...