Érzelmek - érzések.

Gyűlölöm az érzelmeket. Mindent összezavarnak, szétzúznak és irányítanak. Az emberek legnagyobb hibája az, hogy éreznek. Ha valaki azt mondja, szerelmes, megjelenik egy halvány, gúnyos mosoly az arcomon és arra gondolok tiszta megvetéssel, hogy tudja e egyáltalán, mi az a szerelem. Mikor 2 hét után már nem is emlékszik "szíve választottjára", keresni kezdi a következő "szerelmét". Nevetséges.
Egybe akarok olvadni az érzelmeimmel. Magam akarok lenni az érzelem, s az érzelmek kitöltenék az Ürességet. Nincsenek érzéseim. Én lennék maga az Üresség. Tudom, mit szeretek és mit nem. Mikor ráléptem a gondolatokhoz vezető útra, elveszítettem mindet. Csak üresen mosolygok a világra, hogy tudják, létezem. Az Élet egy színjáték, az emberek a Marionett bábuk, s az érzelmek irányítják Őket. Én hol vagyok? Bábu vagyok? Nem. A testem egy bábu, de Én a tudat, a gondolat vagyok, s minduntalan próbálok kitörni testem légüres teréből. Megfulladok odabent, egyre csak szorít. Megbéklyóz a nyugtalanság, képtelen vagyok szabadulni. Át akarok lépni egy másik dimenzióba, már közel járok, érzem a közelségét. Nyúlok az ajtó kilincséért, de túl magasan van, sosem érem el. Vagy mégis? Talán. Addig még sok színdarab megrendezésre kerül.