Féktelenül.

Leszállt az éj és az ösztönök vették át az uralmat. Az érzelmek irányíthatatlanná váltak, nem volt megállás. Megszűnt az idő, a tér, a külvilág. Elvesztek a sötétben, mint minden más. Csak Ők maradtak, 2en, s mégis egyedül. A két vámpír egymás vérére szomjazva vetette bele magát az éjszakába, nem törődve a vérfertőzés gondolatával. Kellettek egymásnak, meg akarták ízlelni a másikat, bármi áron. Mikor belekóstoltak a másik vérébe, alig bírtak leállni, majdnem megölték egymást, de ez nem volt elég, újra és újra meg akarták tenni. Végül a vérveszteség győzedelmeskedett, s mindketten kiszipolyozva feküdtek, ezúttal egymás mellett, és hallgatták egymás halk lélegzetvételeit.