szánalom fog el. És ez a probléma...rájuk tudok gondolni. Nem azokra, akik már megtették...hanem akik még nem. Mert így vagy úgy "reklámozzák", hogy öngyilkosok akarnak lenni. Ennyire gondolják komolyan? Hogy előre be kell jelenteni? Ez szánalmas. Feltűnési viszketegségük van? Valószínű. Persze, hogy elkezdjük Őket sajnálni és könyörögjünk, hogy ne tegyék meg. Eszem ágában nem lenne könyörögni, inkább a képébe nevetnék :D. Nem egy, nem kettő barátom lett öngyilkos. Róluk sose gondoltam volna, hogy megteszik...kivéve egyről, de Ő egészen más volt. A többiek egyszerűen eltűntek...Egyik nap még színészkedve játszották az életet, miközben elemésztették saját magukat, másnap már nem léteztek. Eltűntek. Ők voltak azok, akik ténylegesen megváltást nyertek. Volt azonban egy ember az életemben, akit mindennél jobban szerettem. 10 és fél hónapig voltunk együtt és ezalatt az idő alatt VÉGIG azt hallgattam, hogy Ő meg akarja magát ölni, SEMMI értelme sincs az életének, nincs semmi, ami miatt élnie kéne. Sose felejtem el, mikor ezeket a szavakat kimondta...újra és újra. Odaadtam volna neki a saját életemet is, annyira szerettem...de neki ezek szerint ennyit jelentettem? Pedig tudtam, hogy szeret, csak meggondolatlan. Mikor szakítottam vele, elmondtam neki mindezt. Akkor azt válaszolta, hogy az életénél is többet jelentek neki. Elkésett ezzel. Mai napig szánalom fog el, ha visszagondolok. Az a legszomorúbb, hogyha vki olyan sokáig fenyegetőzött, hogy a végén már azt kérdezzük tőle, hogy mikor lesz már öngyilkos? Ez annyira...felelőtlen.Hiszek az öngyilkosság megváltó erejében. Szeretem, ha a művészek az öngyilkosság témájában alkotnak. Hiányoznak azok, akikről nem gondoltam volna.
Szóval eszem ágában sincs senkit se megállítani. Mert az, akit meg tudnék állítani (tudok a dologról, "reklám") az szánalmas. Úgyse lesz belőle semmi.
Sosem foglak elfelejteni titeket. (L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése