Egy angyal naplójából.

Minden a Földön kezdődött.

1862ben születtem egy Parlevuei melletti kisvárosban, Topakaban. Legalábbis ezt mondták. Szüleimet sosem láttam, édesanyám akkor hunyta le örökre a szemét, mikor az enyém először pillanthatta meg ezt a világot. Első emlékeim egy romos árvaházból, úgy 5 éves koromból valók...

Egy öreg, fekete ruhás férfi bezárt egy üres, ablaktalan szobába. Azt hajtogatta: Felelősséggel tartozunk tetteinkért - és akkor egy halk csattanás, megszűnt a külvilág, csak ez a pici szoba és én maradtunk. Nem volt okom félni, sok fiú eltűnt néha egy-két napra, bár voltak, akik sosem tértek vissza, az ő testüket vöröslő pöttyök borították be. Gyorsan ránéztem apró kezeimre, hátha nem történt e meg velem is. Nagy megkönnyebbülésemre erről szó sem volt. A pap visszatért, kezében finom vonalú nádpálcát tartott. Tudtam, mi fog következni. Engedelmesen hátat fordítottam és levettem piszkos pizsamámat. Testem a csapásoktól tűz égette, fájdalom hasított belém, pedig nem is tudtam, mit követtem el. Szigorú nevelést kaptunk, valami Isten nevében. Én ugyan sosem láttam Őt, de mégis azt mondták, érte élünk és neki tetsző dolgokat kell művelnünk. A többi gyerek nem barátkozott velem, úgy gondolták, csak bajt hozok rájuk..nem is tudták mekkorát tévedtek.

folyt. köv.