A kis herceg.

A napokban kezembe került Antoine de Saint-Exupéry klasszikus műve, a Kis herceg. Úgy 8 éves lehettem, mikor először olvastam, akkoriban csak egy tanulságos történetnek tartottam. Most újra elolvastam, körülbelül 1 óra kellett hozzá. Mindig is tudtam a történetét, nagy vonalakban, de nem sokat jelentett a számomra, viszont ma már teljesen más szemmel láttam a mondanivalóját. Nálunk általános iskolában kötelező olvasmány volt, de szerintem inkább a középiskolás korosztálynak kéne kötelezővé tenni, ha már "muszáj átrágni magunk rajta". Ha egyetlen szóval kéne megfogalmaznom, talán a "lenyűgöző" kifejezéssel illetném. A mai világban elsiklunk az apróságok felett, nem vesszük észre, ami igazán fontos. A nagy rohanás közepette álljunk meg egy pillanatra, csukjuk be a szemünk, hallgassuk a minket körülvevő zajokat, neszeket. S mikor úgy érezzük, ismerjük mind, érezzük mindegyik sajátos ritmusát, nyissuk ki a szemünk, s nézzünk körbe...vegyük észre a szépet, mert minden múlandó. Mindennek megvan a maga története, varázsa. Lehet az egy táj vagy egy utcakép, nem számít. Mondok egy egyszerű példát: 9 éve lakom vidéken, ugyanabban a házban, ugyanabban az utcában. Fél éve kollégista lettem, azóta minden egyes napom rohanással telt. De most gondoltam egyet, felöltöztem, becsúsztattam kabátzsebembe a fényképezőgépem és kiléptem az utcára. Gondolkodás nélkül elindultam az orrom után, mindent vastag hópaplan fed, egyszerűen gyönyörű...mikor a végéhez értem, a vasúti sínekhez, elállt a lélegzetem. Milliószor elsiklottam efelett a látvány felett, több, mint 9 évem volt rá, hogy lássam, de csak most tűnt fel. ( A képeken a környék látható.) Ti biztosan máshogy látjátok, mert nektek nem itt van az otthonotok, de remélem megértitek, amit írtam :] Vegyétek észre a fontos dolgokat és értékeljétek a körülöttetek lévő világot, bármennyire rossznak tűnik néha.