Élek, ahogy bárki, ti mégis furán néztek rám...

Nem játszom sem az öngyilkosság sem az öncsonkítás gondolatával. Köszönöm, jól vagyok.

Kis beszélgetés Önmagammal:

- Vannak céljaid, terveid?
- Persze. Elmenni egyetemre, jó munkát találni..
- Jójó, de ezeken kívül. Család, szerelem, gyerek, bulik?
- Család. Hm. Ahhoz kell egy pár is :D Kinek kellenék? Szerelem? Volt, köszönöm, ennél rosszabb úgysem lehet. Gyerek? Nem akarok egy életért felelni a sajátomon kívül. Bulik? Vannak.
- Majd csak találsz Valakit...
- Persze, majd valami kiöregedett nőcsábászt. -.-
- Nem, egy normális, szerető férjet.
- Férj? Erről eddig nem volt szó.
- Akkor pár. Teljesen mindegy. Most mi a helyzet Veled?
- Hát lássuk...tömören, röviden: Semmi. Mindenki kibeszél a hátam mögött, az iskolai teljesítményem egyre rosszabb, bármit is teszek ez ellen. Kapcsolat? A-a. Úgy látszik, senkinek sem kellek vagy csupán elszigetelem Önmagam, ami szinte kizárt. Ez van.
- De akkor is...biztosan van valaki, aki udvarol?
- Khm. 21. század. Egy árva lélek sem udvarol, ha leszámítjuk azokat, akik éjjel Pesten meg akarnak szerezni egy numera erejéig :'D.
- Elég silány.
-Ja.

Gyakorlatilag nem látom értelmét annak, hogy felkeljek és tegyem a dolgom. Minden reggel kicsinosítani magam, elmenni az iskolába, visszamenni a kollégiumba, tanulni, aztán aludni. Ahova járok, ott nem felelek meg a követelményeknek, bárhogy nézek is ki és bármennyit is tanulok. Nem vagyok elég okos(?) , nem vagyok hajlandó jópofizni és szoknyát hordani. Nem vagyok hajlandó iskolába magassarkú cipőt felvenni és az éppen aktuális divat szerint öltözni. Szeretem a saját utamat járni és sajnálom, hogy ezt ott nem képesek elfogadni. Sajnálom, hogy nem nézek úgy ki és nem úgy viselkedek, ahogy ti. Sajnálom, hogy ti olyan egyformák vagytok és gőgtől és sminktől elnehezült látásotok nem hajlandó meglátni az értékeket(?) amik talán bennem is megvannak. Érdekes, hogy csak az EJben nem képesek ŐSZINTÉN elfogadni, mindenhol máshol viszont igen. Érdekes :D Mert lehet engem hülyének hinni, én nem csak nézek, látok is.

Ez alól természetesen vannak kivételek, akinek nem inge...tudjátok jól. Rám lehet ripakodni, hogy ezt mégis hogy képzeltem, stb. Nyugodtan. Tudjátok: Értem én, csak leszarom.

Ui.: Van értelme felkelnem. Csak nem ott és nem azért, hogy az EJben viháncoljak. Van és lehet bármennyire naiv és dedós gondolkodásnak hinni: Nikola. Miatta. Mert mindegy, mennyit beszélünk és hányszor látom. Szeretem és egyszer boldoggá fogom tenni. Nem Úgy, erről szó sincs :] Barátilag.

Több, mint 4 hónapja sírva indítom az Édesanyámmal való beszélgetést péntekenként. Soha, ismétlem, soha nem futamodtam meg az ilyesfajta kihívásoktól, mindig is leszartam mások véleményét. Most nem. Most komolyan gondolom, hogy Nekem ott rossz és ezt SENKI nem tudja felfogni, mert hogy az EJnekolyan jól a felvételi és egyéb eredményei és milyen egy elit gimnázium bla bla. Leszarom. Gyűlölöm.