Gyereknevelés - egy 15 éves lány szemével.

A napokban láttam egy kommentet facebookon egy Jobbikot hirdető link alatt.
A komment a következő szöveget tartalmazta:

remélem a gyerekeim már olyan országban nőhetnek fel ahol érték magyarnak lenni és nem lopja ki alóluk apáik földjét holmi jött ment népség!

Most valószínűleg sokan fognak rám haragudni, főleg a komment írója (Mi közöd ahhoz, amit én gondolok?!) Előre hallom :D. Nincs se hozzád, se a véleményedhez közöm, így van. De felhúztam az agyam. Úgyis anonim maradsz, akkor nem m1? :D
Ültem a gép előtt és egyre jobban kezdett el visszhangozni ez a mondat a fejemben és egyre dühösebb lettem. Majdnem ordítottam, szerencsére lecsillapítottak.

És a szubjektív véleményem.
A politikától függ, hogyan, milyen körülmények közt nő fel egy gyerek?
Szerintem nem.
Függ attól, milyen munkád lesz (naiv gondolkodásom->mennyit tanulsz->mennyi pénzed lesz (idegesség a pénz miatt és stressz. Igen, kihat.)).
Függ attól, milyenné neveled.
Függ a családi környezettől.
Függ az iskoláztatástól.
Függ az elveidtől.
Függ attól, mennyire nyitott az ember, mennyire akarod befolyásolni a világnézetét.
Függ attól, mennyire ÉRTELMES a szülő. Rengeteget számít pl.: egy művelt anya.
Függ attól, milyen példát lát maga előtt.
Függ attól, hogy áll hozzá az ember a neveléshez és magához a gyerekhez.
Egy normális gyereknek 16 éves koráig abszolút nem szabadna politizálnia, de tisztában kell lennie a helyzettel.

Függ attól, mennyire szereted.

Egy példa. A sajátom.
Mindig édesanyám nevelt, egyedül, független, erős nőként.
Mindig nyitott volt és hagyta, hogy döntsek a vallásomról, hitemről és az orientációmról.
Sose akart rám erőltetni semmiféle sémát, de megszabta a határokat.
Mindig éreztette velem, hogy bízik bennem és szeret, még ha ez a bizalomkérdés egyre nagyobb teret nyert, szóval egyre többet tudtam meg és egyre részletesebben.
Amióta az eszemet tudom, tudtam, hogy van egy apám, annak felesége és egy idősebb fia. Mindig. Sose jutott eszébe ezt eltitkolni, hogy hátha összeomlok vagy valami. Nincsenek tabu témáink, ugyanúgy tudunk beszélgetni az iskoláról mint a melegekről és az alkoholról.
Mindig törekedett arra, hogy művelt és kiegyensúlyozott legyek, hogy tanuljak és fejlődjek.
Természetesen volt, amikor veszekedtünk, ordítottunk, stb. Ezek építő jelleggel hatottak rám és rájöttem, hogy hogyan kell az emberekhez viszonyulni és ez tiszteletlenség. Mindig tiszteltem édesanyámat. Ez fontos. Akár gyűlölhetek is valakit, ha felnőtt, mondjuk tanár akkor is tisztelettel kell viselkednem vele szemben.

Nem akarom azt hitetni hogy tökéletes gyereket nevelt. Korántsem. De mindent megteszek, hogy jó felnőtt váljon belőlem és erre minden esélyem meg is van. Csak le kell nyugodnom.

Véletlenül születtem erre a világra. Első alkalommal megöltek, még mielőtt megszülettem. De jött a második...a döntés megszületett: Élni fog. Lehet csak unaloműzőnek voltam jó eleinte, hogy kitöltsem egy nő életében a fájdalmas űrt. De egyszer büszke lesz rám. Egyszer azt mondta: örülök, hogy jól döntöttem.
Köszönöm.

Nem tudom, mi lenne velem édesanyám nélkül...