Interview.

Először is szeretnék elnézést kérni.

Nem fogom betartani az ígéretem, miszerint a családon belüli erőszak témáról cikket vagy novellát írok. Elolvastam 2 könyvet róla, megannyi cikket és sokan leírták tapasztalataikat, történeteiket. Egyszerűen nem tudom átérezni. Hihettek szívtelennek, nyugodtan. Ha behunyom a szemem és elképzelem a szituációt, nem tudom, hogyan reagálnék, mit éreznék. Így nem tudom ilyen formában megírni a véleményem.

Ehelyett.

Egy régi jó barátom bevallotta, hogy Őt 7 éven át bántalmazták. Ha egy "súlyosabb" dolgot megtudok, sose kérdezek rá. Félek, hogy felszakítom a régi sebeket. Ezt félretéve egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, hogy vállalna e egy interjút. Ő 5 perc néma csend után beleegyezett, ha anonim maradhat. Nemsokára publikálom az eredményt. Kérlek Titeket, ne hasonlítsátok ezt az interjút más interjúkhoz, amit fiatalok készítettek! Egyszerűen nem tudom máshogy megírni. Köszönöm.