Álmatlanság álommal.

Nem tudtam aludni. Kitakaróztam és rápillantottam az órára. Éjjel 3. Felálltam és körbenéztem. Hát itt élek...türkiz falak, mindenütt üres piásüvegek. Túl sok a szín, túl sok a részlet. Ez nem is én vagyok, nem engem tükröz, csak azt, amit szeretnék látni. Kissé hűvös volt. Az ablakhoz léptem. Kint esett az eső, mégis láttam az ezüst csillagokkal teleszórt jeges égboltot. Kiültem az ablakba és magam mellé raktam a hamutálat. Rágyújtottam. Az öngyújtó kattanását elnyomta az eső monoton éjjeli dala. Lassan kifújtam a füstöt a semmibe. Szememből kisimítottam a belelógó szőke tincseket. A két szürke gyémánt megcsillant, amint a csillagokra emeltem a tekintetem. Mindegyik egy távoli angyal, egy-egy elveszett lélek akik rájöttek, hogyan szabaduljanak ki a testükből. Ez az álmom. Átlépni egy másik világba, az én világomba. Kezdtem fázni. Lekászálódtam az ablakpárkányról. Az ágyam felé megakadt a szemem a gyógyszeres dobozon. Már több hete odaraktam az ágyam melletti polcra. "Ebből 4 szem és elhagyhatod a tested"-és kezembe nyomta a dobozt. Nem hiszek az öngyilkosságban. Azt bárki megteheti, de amit én akarok, azt senki más, vagyis eddig nem tudok róla. Belesüppedtem párnáim közé, lehunytam a szemem....és megláttam Önmagam. folytköv.